szeretem könnyes szemedet,
mikor tekinteted csillogó fáklya…
illatodat, mely a gyorsan jött viharban
kettétört fa kámforos párolgása.
szerelmed nekem adott sóhaj,
bár mondanád, mennyre fáj még;
mint akkor, mikor boldogan
vesztem el karod szorításában
álomból lett valóságként.
2016.04.08.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.21. @ 06:02 :: Dezső Ilona Anna