“…De Ő így szólt hozzájuk: Mit féltek kicsinyhitűek… (Mt. 8: 26)
Miért félnénk, könnyünk hitbéli öröm,
mosolyunk fájó angyali-sóhaj.
Keringünk a Naparcú fénykörökön,
s behintjük a sebeinket sóval.
Önpusztító sorsban torzzá formál itt
kecs és báj, s rúttá fest mind, ami szép.
Elhisszük hamis istenek csodáit
míg gazként, gazok lábnyomába lép.
Hazug, kifordított ez az új világ.
Mért félnénk, hisz vak az is, aki lát.
Borzong magától, mondd, mi jöhet még.
Kishitűség, rontótüzek, kényszerek,
megtagadod fennen, aki félt, szeret,
megalázva, mintha nem is ismernéd.
(Kép: Internet)
