Fotó: hajónapló /http://www.norvikinfo.com/?p=523
A mindenség kékje
szemem tükrében
sűrűsödő emlékezetté csendesül,
és szívemben eggyé olvad
a szűnni nem akaró
hullámzás morajával…
Végtelennek tűnő hajóút töredéke
visszatérő látomás: azúrkék tenger,
fénylő nappalok, fülledt estek,
beteljesült álmok,
parányi kabinunkban örömzene,
Cinzano ízű, keserédes csókok,
és végetnemérő ölelések
a szűk szófából ácsolt hitvesi ágyon.
Örökké tartó varázs
egy sós illatú éjszakán.
Megérkezés, búcsúzás,
öröm és fájdalom pillanatai,
az utolsó hajókürt éles hangja,
vízen vibráló fénykörök,
soha el nem apadó
emlékfoszlányok, félszavak.
Ennyi maradt
a szív fölött, s az ég alatt…
Legutóbbi módosítás: 2016.05.06. @ 18:56 :: D. Bencze Erzsébet
