Madrid Koosán Ildikó éjjel ömlött az eső, lemosta vén arcod Madrid, most üde platánsorok közt bújócskázó szeleburdi májust citál elém köszöntésül a reggel; viharfelhők hadát elnyelte már a távol, Te a szakadozott párafátyol mögül varázslod elő monumentális emlékeid, világvárosi lüktetésed, s a csipkedíszes paloták sorát; tágra nyílt szemeim belakod, mellém telepszik délszaki derűd, illatod, flamenco zenéd pörgő ritmusa, s mint akit az ár elkapott kapkodva lapozok sorsod albumába, hagyom, rögzüljön arcok, tekintetek varázsa a pillanatba, amiért itt vagyok; iramló idő ellen vajh’ lesz-e erőm képtáram becses képeit időtlen értékkel még gazdagítani, az ég tudhatja csak, de látványaidnak új termet nyitok, kijelölök egy ünnepnapot mikor jó kedvem odalátogat. 2016. május 17.
