Böröczki Mihály - Mityka : Virágzó vadgesztenyék

Az áprilisi, felhőtelt egeknek,

mint fehér karácsonyfák, úgy üzennek,

a zöld közül kilesve, fölfelé ég,

a lélegzethez igazított fénység.

Izzó csokor. Áganként szál a szálra.

Egy óriás borítja rá a tájra,

de úgy, hogy kiragyogjon jó előre,

a vadgesztenye fénylő, barna bőre.

A nagy teríték őrült képtelenség,

s én mintha Isten tányérjáról ennék,

csak bámulom az imádkozó fákat.

S az utca két sor  virágzó alázat.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.04.29. @ 08:27 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.