Gombócot nyelő torok lelkem hangja,
mikor csillag-szikra szemeid veszik el
lámpalázba igyekvő bús hatósugaram.
Harmatgyöngyöket számlál arany nap
hátterében, és jégolvadásra kiképzett,
forróbban, mint szívben a harag; még
könyökkel finomodni szűz szerelembe,
testből testbe táncunk átjárja a lelket.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna