Kép: Net
Végtelen vagonban zörögnek a szavak,
szóba állni velük, talán nem is szabad.
Tiltó tábla ijeszt eltévedt idegent,
s ha pang a gondolat, kong a csend idebent.
Vajon, csak a múzsa hagyott ma végleg el,
s a józan eszem küzd, értékel, mérlegel?
Vagy a lantom hangja lett hamis pár napja,
fura kór emészt el, s elveszejt holnapra.
De megrázom magam, és felállok újra,
s ha a déli szél most is felőlem fújna,
versbe énekelném az egek csillagát,
fénye lelkem falán remegve csillan át.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.14. @ 11:25 :: Nagygyörgy Erzsébet