Már megint mentegetőzéssel kezdem a levelem, drága Icám, de most komoly az oka, hogy ennyit késtem a válaszommal.
El se tudod képzelni, mennyi gondom, bajom származott nekem a Bangúrteás esetből.
No, de az elejin kezdem. Van nekem két rosszcsont unokám, a Béla, meg a Zolika, hát mióta a számítógépet a fene betette a házba, azóta alig látom őket… elég az hozzá, egyik este elém álltak azzal az ötlettel, hogy majd ők népszerűsítik a teámat, csak bízzam rájuk az ügyet, secperc alatt felteszik a feccbukkra… vagy fércbukta? Na mindegy.
Icám úgy elkerekedett a szemem, hogy még, amikor megmutatta a két kölök a hirdetést.
Meg kell mondanom, túl jól sikerült az akció, azóta, se éjjelem, se nappalom, állandóan özönlenek a levelek, kérések. De neked még azt is elárulom, leánykérő levél is akadt közte. Majd behaltam neki, mikor olvastam, mert volt mit.
Karesz, a részeges postás zsákszámra hordja őket, az egész nappalit ellepi a temérdek boríték.
Van, aki a receptet akarná, hát vagyok én olyan buta? No, még csak az kéne!
Azért a szomszéd Rezsőkének én se tudnék ellenállni, ha akarná ő is a dógot, de észre se vesz mostanában. A piros arcú Klárit leskeli napszámra.
Azon töröm a fejem, megkísértem egy kis Bangúrteával, hátha felém fordul a figyelme. Mert bizony, kedves barátném, Gazsi halála óta nem járt senki az én eléggé elvadult „háztájimban”.
A háziorvosom már egy ideje ostromol a teáért, de tudom, csak ingyért akar hozzájutni a huncut. A minap kért, adnék e neki.
Lehet, megszánom és adok belőle kicsit, a múltkori párlatból maradt egy kevéske, gyanítom hernyás lehet azóta, mert a hígját kivittem a piacra, de a maradék annál ütősebb, én vigyáznék vele a helyiben, nehogy az elhíresült kék színű tablettákat túladagolókhoz hasonló sorsra jusson…
Szóval ennyit akartam írni, Icám és majd erősen figyelem a dokit, nehogy elpatkoljon nekem időnap előtt, ha nem tartja be az adagot, oszt rám fogják vénségemre, hogy boszorkány vagyok…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Nagygyörgy Erzsébet
