Fokról-fokra roskadt össze a feszített
mindenség,
s Te némán lebegtél e köréd táruló
mennyben,
ujjai hegyével tigrisszínű hálót szőtt az ég,
bontatlan fénye lett a kezdet és a végtelen.
*
Lehullott a titok téged várván,
hogy
honnan is a patak és merre az Óceán.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.03. @ 22:22 :: Serfőző Attila