A látványától is hányingerem volt,
a hosszú láncon megpördült a mennybolt,
por tülekedett föl az út porából,
s nagy gombócokat nyeltem a világból,
rossz érzéseim a földön se szűntek,
a szédülőzés volt nekem az ünnep,
a félsz egy évet bírt ki általában,
de minden évben újra megpróbáltam,
az egész búcsút mindmáig nem értem,
csak úszkáltam a színek tengerében,
egy egész nap volt egy lélegzetvétel,
és nem örültem semminek se kétszer,
micsoda messzi van, de ideérzem
a boldogságot újra, minden évben,
s nagy kapun járok ki- be, mit a sors nyit,
és egy búcsúban pörgök költtől holtig.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.22. @ 08:21 :: Böröczki Mihály - Mityka