Tóth Katalin : J’adoube*

 

 

reggel jő én megyek

mögöttem kavargó évezredek

ébredező redőnyszemek előtt

öltözik a pőre város

kávét kavargat az álmos korán kelő

megnyújtózik a macskakő s míg élő párja

éhét nyávogja a kába világra

rád gondolok ki lépteim ritmusát szabja

hol vagy hisz újra letérek ösvényedről ma

gyere játsszunk egy parti sakkot

nem adhatsz csak úgy mattot életemre

lenyomom az óra gombját remegve

j’adoube suttogom halkan

fekete-fehér közt ragadtam

 

 

*megérintem, eligazgatom – ezt mondja egy játékos a sakkban, ha megigazít egy bábut

Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:29 :: Adminguru
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.