Kép: Kovács Emil Lajos
Lábam ujjai közt nő a gyom.
Köröttem mi magasba szökkent,
alulról is nyaldos immár,
mert gyakran hullott azóta eső –
könnyemmel vegyítve csorgott
lábamon végig talpamig ott -,
ugyanott, ahol hagytál,
ahonnan mentél és intettél
egy nem messzi sarokról:
„lehet még jövök”…
Talánmosolyoddal
nem zártál le semmit.
Állok itt régen tétován.
Nem látlak már.
Tán mert magasra nőtt
a gyom körülöttem…
Gazolni kéne.
————
Kedves Géza!
Egy szórendváltoztatást javasolnék ( plusz régen helyett régóta): Régóta várok itt tétován.
Amúgy rendben van a vers. 🙂
Üdv, Zita
Legutóbbi módosítás: 2016.06.11. @ 11:01 :: Thamássy Nagy Géza
