szárnyalni készülök
csomagolom az időt;
sárgult pólyát,
molyrágta ruhákat,
karácsonyt és anyák napját,
s üszökké hűlt vágyat,
poggyászomba rejtem
az öröklött csendet,
belém fojtom
félbehagyott verseimnek
megíratlan szavait
s kiirtom magamból
a harag méreggyökerét;
így megyek eléd
vétlen,
útra készen.
*
este, mint halász a tengert,
ujjaimmal megérintem az eget,
s félig kulcsolt öklöm
látcsövén
kutatok fényeket
hallgatózom:
a vízzúgás felnyög,
időgépként
ismétlődik hangja,
majd lélegzete lassul,
már azt hiszed,
csönddé válik
de rádöbbensz,
hogy minden
hullám mögött
tolakszik
egy nyughatatlan másik
*
Karomban katéter,
vénáim lila kígyóként
tekeregnek,
alászállok életemnek
rejtett zugaiba
érthetetlen,
tompa hang beszél
a világ szertefoszlik,
azután visszatér
*
tenyeremben széttört
csillagokat tartok
ki idő előtt lezuhantál,
te is itt vagy,
s én puzzle-ként
illesztgetném össze
arcodat
*
ezelőtt
szárny nélkül röpködtem
ma összezárom magamat
magammal, hogy
ezután mindig
önmagam legyek
Legutóbbi módosítás: 2016.06.20. @ 18:29 :: Péter Erika
