Seres László : Ártatlanul

2016.07.02. Seres László Vers 15
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Bevallom, nem voltam különb másoknál.

 

Holmi vászonfélével illettek rég,
mint egy vásott kölyköt, pedig én derék, 
sőt derekabb voltam sok-sok vásottnál. 
Megtettem mindent. Főleg, amit nem kell.
Bő termést ígért lelkem mélyén a jó,
mégis mondták, akasztófára való
teremtés. Barátságban van Istennel,

 

ki megbocsát neki. Hát elviseltem
a gyanúsítást, ami ma is fáj még. 
Sajnálom. Ártatlan vagyok. Deáknét,
s a vásznát sehol, sohase ismertem.

 

(Kép: Internet)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.02. @ 15:10 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.