A csönd daróc pokróccal letakarva,
de csücskeiből ki-kilóg a kékje,
a Balatonnak vak a túlsó partja,
de nyúlik, hogy az eget is elérje.
Új színt kever az azúrba a vízpart,
a zöld fodrokra ráhasal a béke,
két felhő közt a Nap kitár egy pitvart,
s a végtelennek kilátszik a vége.
Az Isten épp a szabad napját tartja,
a csöppökön tükröző fény lubickol,
a világ úgyse tudja, hogy mi hajtja,
csak épp elege lett a júniusból.
Legutóbbi módosítás: 2016.06.30. @ 07:30 :: Böröczki Mihály - Mityka