sirály gondolataim
lecsapnak
naiv vágyadra
lelked mintáit
arcomra festem
vad harcos énem
prédája leszel
csillaghálóba szőtt
álmod
saruként viselem
a vadak ösvényén
futok míg
el nem szaggatom
nyílvesszők mérgét
hasítom
ártatlanságodba
amorf vízióimat
lágyan
húsodba rejtem
ősi rítusok
vérszagú
oltárává teszlek
ízekre szedett
valóságodban
bánatszagú
nappalaim
fürdenek
éjszakák
haldokló
holdjainak fényénél
virrasztok majd
tetemed felett
s pirkadatkor
útra kelek
remény nélkül
a nagy tüzek mellől indulok
a nagy vizekhez érkezem
üreges szemedben
eloltom gyertyalángomat
az idő
majd visszanézi
művemet
nekem
nem maradt dolgom
Veled.