az Úr mondá, hogy
mindennek rendelt ideje van
s lám a hajnal hozza is az
öreg zsigulit
krumplis zsák álom
totyog bizonytalan
piacra szánt idő
ökölbe szorított aprópénz
messze még a temető
majd a
munkás nappal érkezik
tankoló kártyával
siet
nyomában az álmos
ébredő város jön
fizet
aztán
kezdődik a roham
záporoznak a nyakkendős
fehér ingesek
parfüm felhőkben érkező
fülre tapadt telefonokkal
a “késésben vagyok” emberek hada
lassú vagy -fúródik belém a tekintet
s a légben lengedez máris
a panaszkönyv szaga
s végre
a délután megáll egy pillanatra
az idő is elfáradt a
hova szaladó utakon
lopva lenyomok egy szendvicset
egészben
sivataggá száradt torkomon
jó reggelt jó utat
szép napot mindenkinek
mire az estébe érünk
már nem is embernek érzem magam
csak egy felszeletelt vekninek
műszakot váltunk
snitt
új időszámítás
sötét utcákon lépeget
lepelbe bujtatott félelem
pár óra csak
meg néhány sör
és feltámad a sérelem
ugyanezen
éjszaka ege alatt
titkos utakon bolyong
a migráns csapat
pánik gomb
a kassza alatt
nincs mitől tartanom
oltalom
oldalamon
nyomukban a hatalom
vigyázó rendőrök
zsizsegő nyugalom
egy szír pénzt forgatok kezemben
egy családra emlékezem
kiket -tudom szégyenletes-
de örökre megszerettem
fekete bmw-k a parkolóban
haszonra lesve
várakozik a maffia
ha indulnak
a lányokat út szélre dobják
kell a hely a kocsiba
fekete rigók dalolnak a csendben
rendületlenül minden reggel
leemel egy pisztolyt az öreg
bejött ? mikor ? – észre sem vettem
újra csendes a hajnal
döcög a ködben a zsiga
utánfutón alszik a vetemény
búsulva öleli föld szaga
itt az idő
fáradtan kiégve
kiszolgált katona
eltorzult álarcban
vicsorgó mosollyal
indulok haza
Legutóbbi módosítás: 2016.07.30. @ 13:00 :: kátya portoro