Hajnali 4, már nem váj sebet a lámpa a sötétbe,
a pupillát ingerlő hatások teljes hiányában
a gondolatok homogén szövetén mint ciginyom a szalagváltáskor
a jobb felső sarokban megjelensz:
vakon robogó vonat, pontnyi lámpafénnyel,
mint elhagyott házak ablakaiban a sötétség,
hiányod bennem sűrűsödni látszik,
próbállak kilélegezni magamból,
nyirkos homlokomon hideg veríték:
mélykéknek képzelem
