Böröczki Mihály - Mityka : Nyomórúd

Nyomtatás

Már ösztönösen fésülősre rakták

a szekérre a bontott szénaboglyát,

és érezte az adagoló villa

a rigmust, ami sosem volt leírva,

és nyúlt a széna hosszú szálra-szálra,

pont úgy, ahogy az értő kéz diktálta,

s a rakat, mintha más se lenne dolga,

a felhők alját majdhogy megsúrolta,

majd jött az edzett, dolga-várt nyomórúd,

a kötelek, a visszafojtott hórukk,

egy húzás, épp a nyomatnak elégnyi,

s a csönd is tudta, hogy a gazda érti,

mert szándék és a végeredmény egy lett,

a szem nyugtázta csak az öreg rendet,

s a dűlőutak nyögve neki mentek,

a végeláthatatlan végtelennek.