Kokó sárga bóbitájú,
fehér tollú kakadu,
Kokó sosem unatkozik,
Kokó sosem szomorú.
Tágas madárháza mellett
nyüzsögnek a gyerekek,
ám egy táblán ki van írva
– „Vigyázz megcsíp! Ne etesd”! –
Kokó remek mulattató,
fejjel lefelé forog,
integet a bal lábával,
táncol s ritmusra mozog.
Kokó addig rikoltozik,
amíg észre nem veszed,
de ha odasietsz hozzá,
szóba sem áll már veled.
Kokó sokszor átver téged,
Kokó nagy betyár madár:
néhány lépést mész és máris
utánad telefonál.
„ Helló! Helló! – kiált Kokó,
s közben ide-oda jár,
innen nézve éppen úgy fest,
mint egy haragos tanár.
Kokó most a földet túrja,
ássa féltett kincseit,
követ rágcsál s gallyat szaggat:
karbantartja karmait.
Kokó felém nyújtja csőrét:
ajándékom száraz ág,
így lett Kokó a barátom,
s kakadu a kabalám.
Legutóbbi módosítás: 2016.08.07. @ 17:53 :: Péter Erika
