“Hiába vágylak, nem vagy itt
– de a nemlét már csak ilyen…”
– de a nemlét már csak ilyen…”
Szívem rezzenésébe csomagolva
a végtelenbe zártalak,
de már hiába keresem
árnyékodat a fák alatt.
Hiába áhítom kezed,
ahogy derekamon megpihen.
Hiába vágylak, nem vagy itt
– de a nemlét már csak ilyen…
Ha este a vén hold arcát nézem
mikor ott fentről integet,
leltározom szívemben
sok tőled-kincsemet.
Millió édes emlék
melenget, körbevesz,
s te nincsed ablakából
nevetsz rám – ilyen ez!
Legutóbbi módosítás: 2016.08.08. @ 19:00 :: Havas Éva