Megéreztem, az égcsap nyitva már,
szűrője szellős kondenzcsík fonál.
Az érzéshalmaimból elvész pár görcsös
gondolat. Kapásból mást szól most a száj;
veszhetne több is, millió tucat.
Amíg az éj ereszkedik, hullósat játszanak
a gyávább csillagok és nagyszerű, hogy
közben én már elfelejtek bármit dönteni
– terhek morzsolódnak vállaimról.
Meséljenek neked csak Lőrinc könnyei!
Legutóbbi módosítás: 2016.08.11. @ 07:25 :: Kőmüves Klára