Vizsga, egy új tanár, megint egy kiszagolás, nyiladozó szerelem
Amikor Géza bácsi és apu elhatározták, hogy megnézik a képességeimet, még nem tudtam, hogy milyen sok minden áll előttem. Amikor behívtak bennünket, én igyekeztem nagyon figyelni, Géza bácsi kíváncsi volt milyen a kezelhetőségem. Olyanokat mondott, hogy…
— Lábhoz!
Én ott ültem Vicuska mellett, és csak néztem, hogy miért pattog úgy a beszéde, amikor eléggé szelíd szavú embernek ismertem. Nem értettem mit akar azzal, hogy olyan hangosan beszél! Itt kérem mindenkinek jó a hallása.
Vicuska hamar rájött, hogy ez már a felvétel lehet, mert megjegyezte:
— Géza bácsi! Szilveszter ezeket a parancsszavakat nem érti, én nem így szoktam vele beszélni.
— Akkor hívd magadhoz, vagyis parancsold meg neki, hogy maradjon ott az ajtóban. Te pedig gyere ide, és hívd be a lábadhoz. Jobb oldaladra.
Vicuska szót fogadott, és azt mondta.
— Szilveszter itt leülsz!
Én igyekeztem nagyon jó lenni, szinte remegett bennem az összes akarásom, éreztem, hogy most vizsgázom és volt bennem egy kis izgalom. Leültem, de csak egy pillanatra, és indultam volna Vicuskához. Ekkor Géza bácsi öblös hangja megállított!
— Ott marad a kutya!
Meglepetésemben a fenekemre csüccsentem, és félrefordított pofácskával néztem a kiabáló embert. Éreztem, hogy most valamit elszúrtam, de ezek a szavak nekem nagyon idegenek voltak. Láttam kis barátom riadt arcát és tudtam, vagy inkább éreztem, hogy az iskolába járás az még várat magára. Géza bácsi azt mondta Vicának.
— Popely elhoz neked egy könyvet. A parancsszavakat tanuld meg, és tanítsd meg a kutyáddal. A lényeg az, hogy tudja mit várnak el tőle. Úgy látom érdeklődő és akar a kiskutya, de nem tud engedelmeskedni, mert nem ismeri a vezényszavakat. Nem ördöngösség. Ez még csak az első vizsga lesz. Az engedelmességi. Ez az alapja a többinek. Tanuljátok meg, azután újra beszélünk róla. Ha akarod, Popely segít neked, ő már ebbe, mondhatom mester. Nagyon ügyes az a fiú. Nagyon ért a kutyákhoz. Állatorvos akar lenni, mint én — mondta, nem kis büszkeséggel a hangjában.
— Nem is tudtam, hogy Géza bácsi állatorvos!
— A rendőrségnél is kellenek állatorvosok.
— Na, ja! Amennyi barommal foglalkoztok — szólt közbe apu mosolyogva.
— Na, beszéljünk másról — hárított Géza bácsi.
— Várom a könyvet, gyere Szilveszter — mondta az én kis barátom és elhagytuk a dolgozószobát.
Egy darabig megint nem megyek iskolába.
Popely mindennapos vendég lett nálunk. Szépen haladtam a pattogó, rövid parancsszavak elsajátításával. Az ül, áll, fekszik, kúszik, hozzám, ereszd, ott, vissza.
Popely irányítása mellett Vicuskával, nagyon gyorsan teltek a napok. Én azt vettem észre, hogy a két fiatal egyre bensőségesebben üdvözli egymást. Azt a kellemes melengető szimpátia szagot mindkettőn éreztem.
A fiú mindig magával hozta a kis barátomat Rágcsamanót. Ők az edzések után beszélgettek, mi Rágcsamanóval pedig jót játszottunk. A kis zsivány elbújt és én megkerestem. Néha bebújt a sörényembe, de a mellső lábamon is nagyon szeretett pihenni. Kaptunk Vicuskától májas falatkákat, meg kekszet. Kis barátom olyan nagyra tömte pofácskáját, hogy nagyobb lett, mint a teste. Ekkor igazán egy nagyfejű manóra hasonlított. Rájöttem, hogy Popely szerelmes Vicuskába, de a Vica sem volt közömbös a fiú iránt. A kezük néha összeért és én szinte éreztem azt a pezsgő áramlást, amit ők maguk körül a levegőbe kavartak. Szabályosan rezegett a levegő körülöttük, úgy tele volt feszültséggel.
Én okosodtam, Vica pedig egyre szerelmesebb lett. Mami is felfigyelt a szembetűnő változásra. Éppen a közelében tartózkodtam, amikor apunak azt mondta.
— Azt hiszem, a két gyerek érdeklődik egymás iránt. Gáborkám, a lányunk szerelmes! De úgy látom Popely is fülig belehabarodott Vicusba.
— Úgy gondolom, ez, az ő korukban természetes! Meg kell ismerni az életet, de Vicuska még nagyon kislány. Én először az óvodában voltam szerelmes, egy szép szőke, Sárika nevű kislányba.
— Hogy mik derülnek ki! — mosolygott mami, és összeborzolta apu haját.
Vicuska éppen álmodozott, a kezét nézte, mintha az előző érintést szeretné meglátni, amit Popely hagyott ott rajta, amikor elköszöntek egymástól. Mamival benyitottunk, és ő felnézett és azt mondta:
— Nagyon jó fej ez a Popely, Mami, azt hiszem, egy kicsit szerelmes vagyok a kutyám tanárába!
— Én is úgy látom, de tudnod kell, hol a határ! Apáddal kicsit féltünk. De, már elég nagy vagy ahhoz, hogy tudd kezelni az érzéseidet, és tudd, mit akarsz. Gondolom, még mindig a tanulás a legfontosabb cél az életedben. Én neveltelek, bízom benned és önmagamban.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:14 :: Győri Irén
