“hisz ott még velem vagy kedvesem”
Nevemen szólított az éj.
Tudja, én mindig fent vagyok.
Viszonyunk már szinte tökély,
pompáját adják kósza csillagok.
Homlokom felhőzi hiány.
Szeretfoszlott mellőlem mindenem.
Csak fakó holdkorong mi vár.
Csak éji árny, mi suttog énnekem.
Ha testem álomba szenderül,
a képzelet játszik velem.
Szívemre boldogság terül,
hisz ott még velem vagy kedvesem.