Szeress!
Szeress engem mindig,
akkor is, ha elmúlt az ifjúkori hév,
s ha azt is észre veszed rajtam,
ami már nem is olyan szép,
és mögöttünk van már sok-sok év.
Ha eltöröm a tányért,
s kilöttyentem a kávéd,
ha nem forrón teszem eléd a levest,
Te akkor is szeress!
ha egész nap kócos leszek,
ha nagyon remeg a kezem
és elfelejtem a nevem,
Te még jobban szeress!
Ülj le mellém, fogd meg a kezem,
s mesélj nekem:
Tavaszi szellőkről,
mely egykor borzolta a hajam,
langyos esőkről, mely mosta az arcomat.
Mondd el azt is, mikor voltam a legboldogabb.
Puha gyermekkezekről, édes mosolyokról,
melyek lágyan simogatták szívemet.
Remélem, ezt soha nem felejtem el!
Aztán ne szólj semmit, hallgassuk együtt a csendet,
még elterül a nyugodt békesség bennem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Steczina Mártonné
