Mint a Berettyó völgy gyöngye,
úgy a Marcal partja éke,
Szilágyzovány és Gógánfa,
benne a világ szívébe’.
Ugyanazon hegyek karja
öleli szülőföldünket,
Ugyanazon csillagfénye
kísér lámpásként bennünket.
Ünnep minden találkozás,
én hiszem, még van tisztesség,
Így fogjuk meg egymás kezét,
mert a barátság nagy érték.
Egy a hitünk, az Istenünk,
egy a Himnusz a szívünkben,
Egy az érzés, örökségünk
őrizzük anyanyelvünkben.
Estelente bölcsőnk mellett
anyánk ugyanazt dúdolta,
Ugyanúgy sírunk, vígadunk,
mikor szól a magyar nóta.
Egyek vagyunk, ha szurkolunk,
koronás címer a szívünk,
Lesz még egyszer „Aranycsapat”,
nem adjuk fel, reménykedünk!
Ugyanolyan büszkeséggel
gondolunk nagy őseinkre,
Árpádra és Szent Istvánra,
Mátyásra és Petőfire.
Bár egy ország a távolság
Gógánfától ím Zoványig,
Még sincsen határ közöttünk,
mert a lelkünk eggyé válik.
Legutóbbi módosítás: 2016.09.14. @ 20:26 :: Thököly Vajk