Elcsendesedünk, mint vihar után a tenger,
megbékélünk elszürkült rongyos fellegekkel.
Elfogadjuk egymást, mint az évszakok –
csak érezzük a láthatatlant,
de attól nem vagyunk vakok.
megbékélünk elszürkült rongyos fellegekkel.
Elfogadjuk egymást, mint az évszakok –
csak érezzük a láthatatlant,
de attól nem vagyunk vakok.
Néha lázadunk egészen más utakra térve –
apránként rájövünk, hogy szebb,
ahonnan jöttünk visszanézve.
Belátás gazdagít;
csak Isten képes összefonni égi szálainkat –
csak ő simíthat egybe két energiát s ha
ő akarja lesz megáldva sorsunk,
míg megtaláljuk önmagunkban,
akik az égbe voltunk.
Legutóbbi módosítás: 2016.09.14. @ 15:41 :: Kőmüves Klára
