Hamarosan
feledésbe ketyeg az önpusztító,
már kilincsen az Isten keze,
nincs kint s bent,
hang és csend,
ingoványon a jövő,
az álomtalanság hálót sző.
Jelenbe mártott múlt vagy Föld,
velőnkbe égetett jel,
az emberfalka ízekre marcangol
egy angyal tekintetével.
Legutóbbi módosítás: 2016.09.15. @ 20:20 :: Serfőző Attila
