Csillagokra feltekintve,
most e csendes őszi este,
álom nélkül forgolódom
párnám pelyhes rejtekében.
Szívem egyre hozzád húzna,
ám a sorsod messzi vitt el,
árva lettem mindörökre.
Nem lelek ma én nyugalmat,
új reményre hol találok?
Ám az élet furcsa jószág,
erre jössz egy téli reggel,
s karjaimba futsz repesve.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Nagygyörgy Erzsébet