Kacagó sóhajok, gyöngyöző óhajok,
vedd végre észre, hogy teérted vagyok.
Megszűnt a pillanat, illatod itt maradt;
vörösbe öltözött az ébredő pirkadat.
Lepedőm selymében látom a testedet,
minden mozdulatod lágyan engem követ…
órákig fogva tart a gyengéd bűvölet,
magába zárt egy bizsergő őrület.
Ábránd vagy valóság… lágy szellő ringat,
oszlik a szürkület, hajnal van – pirkad.
Mindkettőnk nevét egy érző szívbe írtad,
hogy rólad ábrándozzam, azt meg ne tiltsad.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.01. @ 11:00 :: kocsis bözsi
