Nem ismerem fel magam
az asztal mögötti tükörben,
s idegesít a nem létező
aranyhalunk,
ahogy úszkál az akváriumában és bámul
-pszichotikus-.
Nem is beszélve a sokadik,
le sem késett villamosról,
amit a tömbház elé képzelek.
Közben bezár négy fal,
mégis rohanok,
folyton túlórázva,
míg az idő ma is leköröz.
Hónapok óta keresem magam
gurgulázó babakacajok mögött.
Legutóbbi módosítás: 2016.09.28. @ 17:58 :: Tóth Zita Emese