Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.
Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.
December
Aggkor
„Vonulását az egykedvű napoknak
tűz mellől nézzük, kint esőverésben
járkál az élet, dermesztő fagyok vad
világában bolyong reszketve, tétlen.”
Részlet: Antonio Vivaldi:
A négy évszak c. hegedűversenyhez írt szonettből
Karácsony közeledtével az emberek szentimentálisabbak lesznek, fogékonyabbak a szeretetre. A testvérek könnyebben kibékülnek, ellenségekből barátok lehetnek, és a családok, ha csak néhány órára is, de igyekeznek tökéletes boldogságot mutatni. Régen látott rokonok tesznek látogatást, az emberek ünnepi pompába öltöznek, feldíszítik a lakást. Szenteste pedig azok is templomba mennek, akik az év többi részében a szertartásokat ritkábban látogatják. Krisztus születése után a természet is újjászületik, hiszen ettől a naptól kezdve fokozatosan, egyre hosszabbak lesznek a nappalok. Szerencsés ember, aki idős korában, szerettei körében készülhet az utolsó útra: a haldoklónak minden bűnét megbocsátják, kívánságait teljesítik. A halálos ágyon egytől egyig, szinte mindenkinek imára kulcsolódik a keze, még akkor is, ha életében ateistának vallotta magát. Majd elindul a fény felé, újjászületik Krisztussal, a fehér, halotti lepel pedig úgy borul földi maradványaira, mint a téli tájat beborító hó.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.17. @ 20:24 :: Szabó-Kiss Beáta