Arcodnak homályba vesző
kontúrjait a lelkembe
véstem, s nem vész a semmibe
úgy, mint a csillagok éji
tündöklése, lüktetése
a reggeli Nap fényében.
Arcodnak homályba vesző
kontúrjait a lelkembe
véstem, s nem vész a semmibe
úgy, mint a csillagok éji
tündöklése, lüktetése
a reggeli Nap fényében.