Thamássy Nagy Géza : Messzire viszlek

Nyomtatás

Messzire viszlek

Elviszlek innen messze.

Takarózzunk közös lepelbe

sötét moziszobámban –

életünk filmjét pergetem neked

néha megállva és képet merevítve –

mondd, mire gondoltál ekkor,

s mosolyod máskor

mit jelentett arcodon?

Ha karom engedett kicsit,

miért nem kaptál utánam,

s mikor a tiéd volt gyenge,

hát miért nem kapálóztam én,

mielőtt leestem.

Elviszlek most.

Elmegyünk mi ketten messze,

hogy együtt jöjjünk vissza.

————-

Kedves Géza!

Az utolsó három sortól én megválnék.

Illetve: honnan estél le?

Visszavárom, Zita