Csak IFJAKNAK és IFJABBAKNAK
Foltos domb hátán aranylik az ősz,
fáradtan araszol lefelé.
Hosszú lomb haját az öreg fáknak,
míg a szél csupaszra fésülné.
-
Fordulj csak, hátha éksége meggyőz,
létednek barokk rituálé!
Zsenge rügy reménye istenkedett
érett bölcsességgel aláhullt.
Selyempárnás avarban fogsággal,
bolyonghat majd bizonytalanul.
-
Ne gondold, hogy amíg csak élni fogsz,
egy pohárka borra nem szorulsz!
Bájjos, szőlőszemű tündéreknek,
bő keblükből vígan kortyolgatsz.
Úgy elalszol, mint anyád ölében,
reggel magadnak nem hazudhatsz.
-
Árva vagy, amíg a bor pocsolyából
szürcsölöd savanyú bánatod!
Legutóbbi módosítás: 2016.10.30. @ 18:13 :: Biró Attila