Arcomba robbanó perctöredékek,
idő harapta sebhelyek,
folt hátán folt bőrmellényemen
násztáncot járnak döglegyek.
Most én töröm szét a percet
– kitépve tőből az idő vasfogát –
magam összerakva
váltom ki létem zálogát.
Egyszerre vagyok itt és mindenütt,
gondolva mást is, mit lehet,
nem érdekel, a felsőbb rend
miként szab időmnek szűk teret.
Lehet rövid vagy feszes az időkabát,
akkor sem fogom játszani
az időhöz szabott műbabát.
Legutóbbi módosítás: 2016.07.18. @ 08:39 :: Ernst Ferenc