A jó íz igénye, hogy én neveljem,
két dolgos kezemmel a konyhakertben,
se véletlen, se egyetlenegy egyszer,
a tövét, szárát ne kóstolja vegyszer,
a méret érjen gondolatnyit egybe,
hogy illeszkedhessen a bő üvegbe,
hogy keseréből veszítsen az áldott,
a végeiből egy centinyit vágok,
s a langyos sós víz hogy belülről járja,
áthuzzantom az oldalát hosszába,
az aljára kaporból néhány szálat,
kis szorítékot pár szem fokhagymának,
s hogy beszívja a meleget az égből,
lefödelezem jóféle kenyérből,
egy kistányér fölé, hogy ami erjed,
kiszökhessen az üveg rése mellett,
aztán már csak a napfény, s közel két nap,
vagy felhősebből még egy tartaléknak,
és érzed majd, hogy savanyított tánc van,
az uborkába préselt napsugárban.
Legutóbbi módosítás: 2016.07.10. @ 08:22 :: Böröczki Mihály - Mityka