Amikor üresben gurulnak mellettem
a hűvösebbtől hervadó hetek,
bebugyolállak egy kedves gondolatba
és az őszbe rejtelek.
Kinézek az ablakon és eljátszom
a gondolattal; bent a házban vagy
és összerezzenek, ha épp azt
képzelem, megérintetted vállamat.
Néha jóval korábban fekszem le este,
hátha már az álmaimban vársz –
olyankor édesebb az esti lámpaoltás
és jóval puhább az ágy,
de attól még ez egy elvarratlan október,
ez a kihűlt falak hete, ez egy képtelen
keret, saját telemnek első reggele…
Legutóbbi módosítás: 2016.10.16. @ 15:57 :: Kőmüves Klára