Csak az érzi, akinek szíve,
Erő, hűség, reményteli,
Ott dobog fenn a barikádon,
A szabadságot hirdeti.
A Corvin mozi előtt állva,
Vártam, hogy ott lesz az a lány,
Aki ígérte, hogy visszajön,
Egy októberi délután.
De tankok taposták az álmunk,
Hol nótákat dalolt apánk,
És géppuska ontotta vérünk,
Hol virágot kapott anyánk.
A zászlónk magasba emeltük,
A közepén átfújt a szél,
A végsőkig harcoltunk bátran,
Mi Pesti Srácok a honért.
Mint lobogó fáklya sötétben,
Úgy izzott lelkünkben a láng,
Az ifjúság tüzében égve,
Hat éjjel és hat napon át.
Az ég elsötétült felettünk,
Vörössé vált a csillagunk,
A nagyvilág szótlanul nézte,
A szabadságért meghalunk.
Mikor az Isten elé állok,
És ítéletet mond nekem,
Piros-fehér-zöld karszalaggal,
Várom majd az ítéletem.
Ha bűn hinni a szabadságban,
Oly korban mely mást elnyomott,
Én beismerem mindenkinek,
Áruló és bűnös vagyok.
Csak az érzi, akinek szíve,
Erő, hűség, reményteli,
Mert lelkünkben ott él az érzés,
A szabadságot hirdeti.
Mert lelkünkben ott él 56,
A szabadságot hirdeti.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Thököly Vajk
