Észak Párizsa, Koppenhága
Az utazási irodák ezzel a hangzatos címmel hirdetik a Dániába, ezen belül a Koppenhágába irányuló utjaikat.
Elgondolkodtam, ugyan ki választhatja ezt az ajánlatot a napfényes tengerpart, a ragyogó nyáridő helyett, különösen szeptember végén, amikor Közép-Európában is egyre kellemetlenebbé válik az idő. Úgy hozta a sors, hogy többek közt váratlanul én is ezt választottam.
Előzetes tájékozódásom szerint igazából nincs sok látnivaló, az idő is szeszélyes, és jóval drágább minden, mint máshol Európában, az euro nem általános fizetőeszköz, bár itt-ott elfogadják. Az útra dán koronát kell váltani. Csábított, hogy Svédországba, Malmőbe érkezik a repülő, s a közelmúltban épült tengerszorost átívelő új Öresund hídon keresztül jutunk el Dániába, illetve annak fővárosába, Koppenhágába.
Másfél órai repülés után változás miatt mégis Koppenhága repülőterén landoltunk. Termináljainak nagysága az általam eddig megismert repterek termináljainak méretét bőven meghaladja, hatalmas távolságot kell bejárni zárt üvegfolyosókon a géptől a főbejárat óriási várócsarnokáig. De az is jó időben tellett, míg a zsúfolt parkolóból kikeveredtünk és elindulhattunk a szállodába.
Annyit mindenképen illik tudni, hogy Dánia skandináv ország Észak- Európában közel 6 millió lakossal, államformája királyság. Felmérések szerint itt a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, azt tarják róla, a világ legboldogabb országa. Az országot valójában a Jilland félszigeten és a hozzá tartózó több száz kis szigeten /kb 400-450/ találjuk.
Koppenhága a Sjalland nevű szigeten fekszik, és több kisebb-nagyobb sziget is tartozik hozzá. Lakóinak száma 1200 000 körüli, legfontosabb gazdasági szektorok az informatika és a kutatás-fejlesztés. A világ legmagasabb életminőséget kínáló városának tartják, környezetkímélők, a lakosság harminc-harmincöt százaléka biciklivel közlekedik, egy neves magazin felmérése szerint a világ tizedik legdrágább városa. A város nevének eredeti jelentése: (Kobenhavn) vásári kikötő (Koben — vásár, Havn — kikötő).
A programról elmondható: jó szervezettség és tartalmas időkitöltés jellemezte.
A Városház-tér, Radhuspladsen a város központi tere, itt áll a vörös téglából épült, reneszánsz stílusú Városháza. A több mint száz méter magas tornyából gyönyörű a panoráma. A tornyot, a XII. században élt városalapító, Absolon püspök szobra díszíti.
A szerteágazó utak központjában ez a fix hely, ahonnan több látnivaló is könnyen megközelíthető, érzékelhető a város lüktetése, a nyüzsgés, ahol jól látható a helyiek és idegenek keveredésének kavalkádja, a biciklisek áradata, a nézelődő, vagy lépcsökön, szobortalapzatokon, padokon napozók elégedettsége. Az egésznek kifejezetten nyugalmas, békés hangulata van.
A térre is néző sugárúti sarokpalota homlokzatán, a magasban forgó kerékszerkezetre szerelt aranyozott figura-együttes látható: egy nő, aki vidáman biciklizik és egy férfi, aki esernyőt tart maga fölé. A helyiek szerint ez a legjobb és legkézenfekvőbb időjós, fel kell nézni rá és tudjuk milyen idő várható. Az esernyős férfit ottlétem alatt szerencsére nem sikerült lefotózni.
Érdemes a Városháza impozáns épületéről és látványosságáról több szót is ejteni. A bejárat előtt az előcsarnokba lépve, jobbra ajtó vezet egy terembe, ahová szabadon beléphetünk. Itt látható a híres Olsen-világóra, a technikai mestermű. Jens Olsen tervezte és szerelte össze 1901-1928 között, majd Otto Mortensen órásmester segítségével tesztelte az 1943-1955 közötti években. A művet 1955-ben avatta fel IX. Frigyes király. Tizenkét szerkezetből áll, ezek mutatják a helyi és a világ bármely más táján érvényes időt, a napkelték és napnyugták időpontját, a Gergely- és a Julianus naptár szerinti éveket, hónapokat, napokat, számos csillagászati adatot, az egyházi ünnepeket. Mutatják továbbá a nap- és holdfogyatkozások idejét, a naprendszer csillagjainak állását háromezer éven belül bármelyik napra, órára, percre vonatkozóan. Az óra háromszáz év alatt késik fél másodpercet! Fantasztikus. Bár a fotózás tilos, amíg néhány percre egyedül voltam látogató, sikerült fotókat készíteni a szerkezetről, a hozzá tartozó mini kiállítás tárgyairól és az interaktív ismeretközlő panelekről.
A Városház térről nyílik Stroget, a világ állítólag leghosszabb bevásárló utcája, ahol csaknem két kilométer hosszan áruházak, elegáns boltok, butikok, éttermek, kávézók várják a látogatókat hívogató portálokkal, elrettentő árakkal.
A nézelődésben ezután Tivoli, a híres vidámpark következett. Nagy területet foglal el a város központjában, közvetlenül a Városháza-tér mellett. Látogatásunkkor, a délelőtti órákban zárva volt. A bejárati résznél fotók készültek az esti jó szórakozás reményében.
„A Tivoli alapítója, Georg Carstensen (1812-1857) azzal a meggyőző érvvel kapott engedélyt a park létrehozására a királytól, VIII. Keresztélytől (Christian VIII.), hogy „ha az emberek jól szórakoznak, akkor nem gondolkodnak a politikáról” — olvasom a Wikipédiában. Hát igen, a politika mesterfogásai már akkor is kifinomultak voltak, a régi rómaiak „panem et circenses” elvét követve 1843-ban nyitották meg. Keleti stílusban készült épületek sokasága kápráztatja el a látogatót: a színpadok, zenetermek, éttermek, kávézók, üzletek, árudák és a keleti stílusú parkok, szökőkutak mellett más szórakozási lehetőség, körhinta, villámvasút stb. sok embert vonz, főként este, mikor a színes lámpa- és lampionos kivilágítás mellett szinte meseszerűnek tűnik az egész.
A Christiansborg palota impozáns épületét kívülről tekintjük meg. Az 1100-as években épült elődje a tűz martaléka lett, amit újraépítés után további új felépítések és tűzesetek követtek. A jelenlegi palota hetedik az újraépítések sorában és 1928-ban készült el. Manapság itt tart audenciát a királynő, és itt ülésezik a parlament. Hivatalos működési időn kívül látogatható.
Továbbiakban a hatalmas nyolcszögű Amalion téren /Amalienborg Slotsplads/ és környékén ismerkedünk. Az eredetileg négy nemesi család: IX. VII. VIII. Keresztély és V. Frigyes részére épült, de ma a királyi család téli rezidenciájaként szolgáló paloták, összefoglaló néven az Amalienborg épületegyüttese alakítja zárttá a teret. A IX: Keresztélynek épült palotában lakik jelenleg II. Margit dán királynő férjével, itt naponta délben meg lehet nézni az ünnepélyes őrségváltást.
A tér közepén V. Frigyes dán király lovas-szobra áll, hátterében a Márványtemplom díszes kupolája és maga a templom látható, előre tekintve pedig az Amaliehaven- en /Amalien park/ keresztül a hajózható öbölcsatorna partjáig lehet ellátni és lejutni. A csatorna túlpartján pontosan a parkkal szemben egy kisebb Dokoen nevű szigeten épült fel az 1700 férőhelyes, 2005-ben átadott ultramodern stílusú Nemzeti Operaház. Ez azért is izgalmas látnivaló, mert a Márványtemplom, az V. Frigyes-szobor és az Operaház légvonalban pontosan egyazon tengelyen helyezkedik el a bravúros építészeti megoldás következtében.
A hajózható csatorna partja mentén jutunk el a Gefion szökőkút szoborcsoporthoz. Gyfli svéd király akkora területet ígért a legenda szerint Gefion istennőnek, amit egy éjszaka be tud szántással keríteni magának. Hogy minél nagyobb területet kapjon, négy fiát bikává változtatta, és eke elé fogta a szántáshoz. A lépcsős szökőkút tetején az istennő korbáccsal hajszolja a bikákat és végre is hajtja dicső tettét.
Innen már nagyon közel van újabb úti célunk, a kikötő. Itt áll a Koppenhága jelképének is tekinthető, Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje alapján készült Kis Hableány szobor, /dánul: Den Lille Havfrue/. Meg kell küzdenünk a nemrég kikötött óceánjáróról kiáramló utasáradattal. Három-négyezer ember végeláthatatlan tömege zúdul, tolong a város felé egy nem túl széles parti sétányon, velünk szembe; ők is megállnak, fotózzák, filmezik a Kis Hableányt, jó időbe telik, amíg végre odajutunk.
A szobrot az utóbbi száz évben többször is megrongálták, egyszer a karját, kétszer a fejét fűrészelték le és többször leöntötték színes festékkel. 1913-ban egy dán sörgyáros ajándékozta a városnak. Kedveltségére jellemző, hogy időnként más városok kiállításaira is kölcsönkérik, tudtommal legutóbb Japánban vendégszerepelt.
A parti köveken bukdácsolva nagy nehezen készítek néhány fotót, és rólam is készítenek a szobor társaságában.
Még, hogy nincs elég sok és értékes látnivaló! — jut eszembe a korábbi információ, mikor a szállodába visszatérve végiggondolom az aznap látottakat, és örülök, hogy nekem egészen más, kellemes benyomásaim maradnak mindarról, amit eddig sikerült megismern.
*
folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.31. @ 12:51 :: Koosán Ildikó
