Miért én térdelek a te sírod előtt,
a gránitba miért a te neved
karcolták be előbb?
Miért pusztult el korán
a japán akácfa,
mely – mondják –
a földrengést
rezzenetlen állja?
Fonnyadnak lombjaim,
sűrül az ősz bennem,
kiszáradt, kifáradt,
eltorzult lett testem,
bőrömbe ivódott
májfolt a fájdalom;
mosollyal kendőzöm,
leplezni akarom,
a bűntudat billogja
sistereg rajtam,
örökké kivillan
pedig avar-sminkkel
takarni akartam.
Legutóbbi módosítás: 2017.09.08. @ 20:04 :: Péter Erika