foto: kátya
létidőm
hulladék anyagát
éveim szövetébe
applikálják
a bölcseletek
napokba préselt
perceken
réseket vágok
rögzített pillanatok
villanófényében
vizsgálom a valót
kihegyezett
idegszálakon
futó
kérdések
nyugtalanítanak
kérdőjelekre
akasztott
elmémet
hintáztatják
az ismeretlen
dimenziók
próbálok túljutni
önmagamon