időtlenül
koosán Ildikó
ahol tegnap még jövőjét szőtte
a fiatalság lenge délibábja
ahol mindenik elsimult nyomod
egy meg nem írt regény folyatása,
hol a víztükör csalóka fényén
valóságkép az égbolt csillaga
és moccanatlan időtlenségen
villan a fényfolt ezüstfonala
a Holt- Tisza-ág árnyékos öble
rég fogva tartja volt ünnepnapom
sűrű karéjos levélözönbe
nyitja szirmát a vízililiom
festőecsetre illő pára leng
meseszerűvé oldva a tájat
emlékezésem labirintusán
kószálva most is odavárlak
a kezdetekhez hogy visszatérjünk
évek rongy gönceit hátrahagyva
a Holt- Tisza- ág árnyékos öble
időtlenségünket befogadja
2016. november 28.
Legutóbbi módosítás: 2016.11.28. @ 10:39 :: Koosán Ildikó
