Seres László : Fény és árnyék

2016.12.23. Seres László Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Hordod beton-cseppjét könnynek, mosolynak.
Belőle építi magát a holnap.
Fényt, árnyat köt meg benned, ránehezül
csókja ajkadra oly édes-keserűn,
mintha a világ terhe szakadna rád.
Próbára tesz a sors, bajban mennyit érsz,
hallod-e a vízbefúlók jajszavát
magadat mentve, amíg Istenig érsz.
S a part lábad alatt merre visz itt lenn
életbenmaradtként, ha szétszóródnak
újra az árnyak s fényderengő hittel
a könnyek utat nyitnak mosolyodnak.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.12.23. @ 18:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.