Kép: Internet
Ezüstös a csend
lelkem hófehérjén,
fénytelen imámat
darabokra tépném.
Darabokra tépném,
szétszórnám az éjben,
hitevesztett lettem,
szégyellem a vétkem.
Győzött a kísértés,
a fájó látomások,
a lassan behálózó
Hitetlen Tamások.
Uram!
Uram, hívlak!
Segíts talpra állni,
elveszett bárányként
újból rád találni.
Uram!
Uram, hívlak!
Simítsd meg hát arcom,
hidd el, ha most megütsz,
újból odatartom!
Taníts meg szeretni,
taníts, újra élni,
advent’ hóesésben
holnapot remélni!
Fénytelen imám
hitemtől ragyogjon,
“Hiszek egy Istenben” ,
sohase vacogjon.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.08. @ 19:00 :: Vaskó Ági