Csípős kedvében érkezett a szél a faluba, fekete felhőket gomolygatva maga előtt végigrohant a fákon, dühödten rázta meg a zölden hivalkodó fenyőket. Ma ünnepre vár mindenki. A tanterem csipkébe, díszekbe öltözött, vetélkedők, játékok, tánc fokozta a várakozás izgalmát. Ám semmi sem tudta lekötni a figyelmét, tekintete egyre csak az ablakot kémlelte.
Lassan elcsendesedett a háborgó kinti világ. Ökölnyi pelyhekben kezdett esni a hó, sűrű fehér színével befestette az eget, a templomtornyot, a fákat. A gyereksereg ujjongva ömlött ki az udvarra, sikongott az arcukra, kezükre hulló kristály csillagoktól, pirosodtak az arcok, féktelenedett a felszabadult öröm.
Végre, hazaengedték. Viháncoló csikóként rohant ki a tejfehér utcára. A szél belekapott a kabátjába, havat fújt a szemébe. Nem törődött vele, megszaporázta lépteit. A kerítéseket, házakat hósapka födte be, cipője belesüppedt a puha fehérségbe. Mesevilágba került. A kéményekből karikázó füst, az ablakokban az advent fényei hirdették az ünnepet. Hajtotta a kíváncsiság, hiszen ma érkezik az angyal!
A kapu előtt megtorpant. Sötéten bámult rá a ház. Egy pillanatig elfogta a kétség, tán neki nem hoz karácsonyfát…
Belépett az udvarra. A tornácon kupacban állt a hó, semmi se mutatta az ember lábnyomát.
Hisz az angyalok repülnek — derült fel az arca.
Türelmetlenül kukucskált be az ablakon, s fény villant a szemébe. Apró kis gyertyalángok pislogtak a benti homályban. Kimondhatatlan öröm öntötte el, valósággal bezuhant az ajtón. Abban a pillanatban felgyúlt a villany, szikráztak a fényszórók a karácsonyfán, alatta ajándékcsomagok lapultak, s a rádióból halkan szólt a Mennyből az angyal. Szülei is ott álltak.
Mindenkit elbűvölt az öröm, a szeretet ünnepének hangulata. Percekig bámulta a csodát, majd énekelni kezdték ők is a karácsonyi dalt.
Kellemes meleg lebegett a házban, s a lelkében nagyobbra lobbant a szeretet.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Kádár Sára Hajnalka
