Heyse Paul Nobel-dijas Egy órácskányit Koosán Ildikó fordítása Tűrj, türelmed kivirágzik! Egy órácskányit Várj, s napfényes lesz szobád. Háztetők fölött, hol a harangok élnek, Érkezőben már a korai fények A toronyőrszem ablakán. Ki harangzúgásviharok között Magányban él, mint az üldözött, Hamar megnyugtatja majd a napsugár. Aki ott lent az utcában épít, Él egy kunyhóban meghitten végig, Őrjítő harangszó át nem járja. Sohasem csap villám a házba, Borongós reggellel megelégszik. Magasság, mélység, öröm és bánat, Mondj róluk le, az irigység várhat: Másféle bánat szül másik csodát. Bírd ki, tűrj most el bármit! Várj még egy órácskányit Napfény járja be majd szobád. 2016. május 7. Über ein Stündlein
Dulde, gedulde dich fein! Über ein Stündlein Ist deine Kammer voll Sonne. Über den First, wo die Glocken hangen, Ist schon lange der Schein gegangen, Ging in Türmers Fenster ein. Wer am nächsten dem Sturm der Glocken, Einsam wohnt er, oft erschrocken, Doch am frühsten tröstet ihn Sonnenschein. Wer in tiefen Gassen gebaut, Hütt’ an Hüttlein lehnt sich traut, Glocken haben ihn nie erschüttert, Wetterstrahl ihn nie umzittert, Aber spät sein Morgen graut. Höh’ und Tiefe hat Lust und Leid. Sag ihm ab, dem törigen Neid: Andrer Gram birgt andre Wonne. Dulde, gedulde dich fein! Über ein Stündlein Ist deine Kammer voll Sonne.
