A nyurga fény megbotlik a havon,
egy jégbe dermedt csönd a Balaton,
az egész tó lüktető türelem,
pár korcsolya fut át a hidegen,
az elrejtőzött víz szűk résbe nőtt,
s fölébreszti az arra tévedőt,
az idő reccsen, meg-megandalog,
elvánszorog a túlpartig gyalog,
a nádas alvó, barna szenvedély,
kihallgatja, hogy lélegzik a mély,
s két összefordult tenyerem alatt,
nagy könnycsepp lesz egy Balaton-darab.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:11 :: Böröczki Mihály - Mityka