H.Pulai Éva : Elhunyt Dr Balázs Tibor

“Most páncélon s kardélen táncol / egy kis fehér fény, mit a Napból / csentek el hajdan, más csatában: / halál utáni pirkadatból.” (Aquincumi fehér)




Bár már nagyon régen nem írt ide a Toronyba…
Sokan ismerték, több itt alkotó író, költő könyvét is megjelentette.
Sajnos, tegnap ő is elment.



Elhunyt Dr Balázs Tibor költő, műfordító, irodalomtörténész, az Accordia és a Littera Nova Kiadó vezetője.

 

Legyen néki könnyű a föld.

 


Dr. Balázs Tibor Aranyosgyéresen született 1958. április 13-án, Balázs József és Frank Erzsébet gyermekeként, neoprotestáns lelkészcsaládban. Szilágysomlyón érettségizett, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végezte 1981–1986 között román–francia nyelv- és irodalom szakon, közben táviratkihordóként dolgozott Nagyváradon, ahol a legendás Ady Endre irodalmi kört látogatta. 1991-ben a Grenoble-i Stendhal Egyetem hallgatója volt. Tanulmányait az ELTE-n folytatta, ahol irodalomtudományból szerzett doktori (PhD) fokozatot 2005-ben. Kutatási területe a költészet és a filozófia/vallásbölcselet viszonya. Disszertációja a romániai magyar létköltészet 1919 és 1989 közötti történetével foglalkozik, könyvként éppen tíz éve jelent meg.


1986-tól 1987-ig tanár a Bihar megyei Sárszegen. 1989-től Budapesten élt, a Vörösmarty Gimnáziumban tanított. 1993 óta a Littera Nova Könyvkiadó igazgatója, párhuzamosan, 1998-tól az Accordia Kiadó irodalmi vezetője, majd 2005 óta igazgatója volt. 1996-ban megalapította a Littera Nova Irodalmi és Művészeti Társaságot. 1978 óta publikált verseket, aforizmákat, gyermekirodalmi műveket, esszéket, tanulmányokat, műfordításokat, előbb Romániában, majd Magyarországon és Franciaországban. Thibault Blaise néven románul és franciául is publikált.


Első verskötete fél évtizedes várakozás után jelent meg 1987-ben a bukaresti Kriterionnál,  a Forrás sorozatban. További kötetei: Ösvényeim (versek, Kráter, Budapest, 1991), Maforizmák (1. kiadás, Károlyi Marianna rajzaival, Penna Kiadó, Pomáz, 1995, további kiadások a Littera Nova Kiadónál, Kaján Tibor rajzaival), Nocturnes (versek franciául, 1997), A fogfájós vaddisznó (gyermekversek, Réber László rajzaival, Lázár Ervin ajánló soraival, Littera Nova 1998), Félkalap. Verses kópéságok (gyermekversek, Gyulai Líviusz rajzaival, Csukás István ajánló soraival, Accordia Kiadó, 2001), Kótyomfittyek (gyermekversek, Gábor Enikő rajzaival, 2001), Explorări în poezia lui A. E. Baconsky („studiu afectiv”, Oradea, Editura Revistei Familia, 2002), Ábel tornya. Székely zarándokversek 1974–1989 (Kányádi Sándor ajánló soraival, Accordia Kiadó, 2003), A romániai magyar létköltészet története 1919–1989 (tanulmány, Accordia Kiadó, 2006), Aforizma-párbaj (társszerző: Csontos Márta, Littera Nova Kiadó, 2010)

Verseit a kolozsvári Utunk, a marosvásárhelyi Igaz Szó, a kolozsvári Igazság, a nagyváradi Fáklya, a bukaresti Ifjúmunkás, Magyarországon az Életünk, az Élet és Irodalom stb. közölte 1989-ig. Az 1985-ben a Kriterion Könyvkiadónál  megjelent Alapművelet versantológia egyik szerzője. 1989 és 1991 között az Élet és Irodalom, a Hitel, a Holnap, a Forrás, a Jel, a Kelet-Nyugat, a Magyarok, az Új Ember stb. közölte, illetve a Magyar Rádióban hangzottak el versei. Korábbi versei révén szereplője a Fontos versek című gyűjteménynek (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006), valamint több, nem saját kiadójánál publikált antológiának is.


Közel húszéves hallgatás után jelentkezett 2009-ben Megérkezés Aquincumba című versciklusával, melynek darabjai a Hitel, az Új Forrás, a Napút, a Parnasszus, az Agria, a Bárka hasábjain jelentek meg. Előadásra került 2010-ben a Szegedi Pinceszínházban, 2013-ban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, önálló kötetben 2014-ben jelenik meg. Műfordításkötetei francia nyelvből: François Garagnon: Jázmin és az élet szent rejtelmei (meseregény, Szent István Társulat, 1994), Jean-Luc Moreau: Mimi és a sárkány (meseregény, Littera Nova, 2001).


Az utóbbi években többször is közölt a Várad című folyóiratban, illetve a Székelyudvarhelyen szerkesztett Eirodalom.ro portálon, utolsó interjúja éppen itt jelent meg.” (Forrás: itthon.ma)

 

 

Aquincumi fehér

 

Az aquincumi lugasokban 

ülnek a légiós öregek,

úgy ülnek ott, mint mítoszokból 

kizsuppolt, kulcsos istengyermekek.

 

Beleremeg az Ég is, 

ha ők néznek fel, fel a kékbe, 

és ők néznek fel a fehérbe,

ahonnét eltűnt a graffiti:

„Ha éhezel, szomjúhozol, 

ne téblábolj a sárgolyón, 

jövel mihozzánk, ide térj be!”

 

Elmúlt végre a csatazaj,

halálok vesztek el, halálok,

hősi halálok vesztek oda,

amióta ti, légiósok,

immár hálni is hazajártok.

 

Amióta hitves és gyermek

és unoka is itt terem,

itt, körültetek a lugasban,

ahol nincs már történelem.

 

Béke honol a pannon tájon,

mezők pihegnek, és a fák

édes gyümölccsel hajlanak

le, amerre léptek, katonák.

 

A limeseken egy madárraj

teszi röptét. E seregszemlét

úgy nézik már a légiósok,

hogy „istenuccse!”, s „teringettét!”!

 

Lakomára nem invitálja

őket a prétor, nincs hova:

a katakomba rég bezárt,

s már Senecával becsukott 

a heideggeri lét hona.

 

Mert Seneca itt Martin úrral

múlatja az időt: kutat,

s kiissza előle s előre

a kecses bürökpoharat!

 

A lugasi asztalnál nincsen

helye a filozófiának,

a légiósok felcihelődnek,

megifjúhodnak, s hadrendbe állnak!

 

Most páncélon s kardélen táncol

egy kis fehér fény, mit a Napból

csentek el hajdan, más csatában:

 

halál utáni pirkadatból.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva