Megérkezett a tavasz szívembe,
Mikor betoppantál életembe.
Mosolyod áldás szívemnek,
Hát mosolyogj,
Mosolyogj még,
Kérlek.
Fortyogó vulkán ébredt szívemben,
Lángokat szór az égbe szüntelen.
Hangod hoz nyugvást lelkemnek,
Szólj már hozzám,
Mond a nevem,
Kérlek.
Örök rabja lettem szemeidnek,
Innen szabadulni már nem lehet.
A szem a léleknek tükre,
Engedd hát, hogy
Belenézek,
Kérlek.
E sorokat írom, rád gondolok,
Tollam megremeg, a karom gyenge,
Csak egyetlen egy gondolat,
Jut eszembe:
Hogy szeretlek,
Szeretlek!
——————————————————————————————————————
Kedves Levente! Látom, adsz a formára és ez jó, de kevés. Meg kellene próbálnod elhagyni ezeket a sablonos kifejezéseket, mint “Megérkezett a tavasz szívembe, mikor betoppantál életembe”, “mosolyod áldás szívemnek”, “örök rabja lettem szemeidnek”. “a szem a lélek tükre” és társai. Ezeket már százszor elmondták és leírták mások. Próbáld meg másként, egyedibben kifejezni magad. Menni fog, hidd el, csak engedd el a fantáziád. Ezt most nem publikáljuk. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2017.01.29. @ 17:48 :: Ravasz Levente